Kukorica

A kukorica a három legnagyobb mennyiségben termesztet növény egyike. Nálunk nem őshonos. A török hódítások idején került hozzánk. Ezért régen törökbúzának is nevezték. Fontosnak tartom itt megjegyezni, hogy nálunk tilos génmódosítot kukoricát termeszteni. A kukorica alap takarmány rágcsálók, szárnyasok,sertések számára.

Szárnyasoknak: csibe korban darálva, később szemesen is adhatjuk,  némely baromfi nehezen szokik át a daráról a szemesre ezért  különböző méretű darát árulunk.

Rágcsálóknak: szemesen adjuk, ugyanis a foguk folyamatosan nő . Jó, ha van körülöttük  rágni való. Erre a célra viszont nem alkalmas a fenyő, és akác  fa, mert szálka mehet az állat szájába. Persze ez nem azt jelenti, hogy méreg drágán  “csoda rágcsálni valót” kell vennünk. Egy söprűnyél darab pont megteszi. Ha piacon , vagy vidéken sikerül csöves kukoricát venni az szintén jó.

Sertéseknek: a  malac  inkább árpát kapjon, mert annak magasabb a fehérje tartalma. Intenzíven csak 60 kg felet javasolnám a kukoricával való hízlalást. / Nem állhatom meg megjegyezni, hogy akik megtiltották a sertés ételmaradékkal való etetését ( Brüsszel ) valószínűleg csak a boltban találkoztak disznóval rövid karaj, vagy szalámi formájában. /

Nyulaknak: kukoricát csak keveset etessünk. Ha szemeset szeretnénk etetni, főleg  árpát, zabot és búzát kapjanak. / Én így takarmányoznék: 30 % zab 30 % árpa, 20 %búza 10% kukorica, 10% egyébb szemes. / A nyúl -mint minden rágcsáló-  szívesen eszi a száraz kenyeret. Vigyázat, a kenyeret jól szárítsuk ki mert a vizes kenyér bajt okozhat! Legyen a nyúl előtt széna, friss zöld nem jó. Ha zöldet adunk a nyúlnak legalább 1 napig fonnyasszuk!